Hajnalban megrengett a föld

Hajnalban megrengett a föld, meglódult a csillár, megcsúszott az ágy, kiskutyánk nyüszített, egymásba gabalyodva, egymásba fogódzva menekültünk ki a házból, mely eddig álmunkat óvta s most ránk omolhat, kint az utcán vacogtunk, s nem a hidegtől, hanem a félelemtől: kirázta szívünkből az otthonosságot, egy iszonyú pillanatra idegenként, ősemberi gyanakvással néztük a házat, a földet, az eget, s kínlódva értettük meg az intést: ne bízd el magad, minden összedőlhet!