Ma házat csináltam a kutyámnak
Ma házat csináltam a kutyámnak, |
pozdorjalapból az oldalát, tetejét |
ócska gumimatracból, de azért nagyon |
szép lett, szellős, nyári kutyaház, |
s ahogy illik, üveg bort bontottam, |
s szóltam imigyen, borostyán szemébe nézve: |
„Ez a te házad, bár csak kutya vagy, |
neked is jár egy hely a világon, |
ahol otthon érezheted magad, nem vagy |
farkas, vad és szabad, de erről te |
nem tehetsz, ezt már őseid elintézték |
a nevedben, abban élj méltón, ami |
maradt, s próbáld kicsikarni a boldogságot!” |
|
|