A tó reggel

A tó reggel nádasszempilláit fölnyitja s ragyog, ragyog, ragyog. Szótlanul nézem, szinte a testemmel, s érzem, hogy vagyok, vagyok, vagyok. Két káprázat, mely megszüli a jelent, s egymást csókolva öröklétet ígér, majd átcsap rajtunk a következő perc, medrébe mindegyikünk visszatér.