Ebben a versben
Ebben a versben, ebben a csendben |
Ő tudja már, örömöm mit ér, |
vele nyújtózik a fa, a fű, a gyökér, |
az örömnek együgyű templomot csinál, |
ablaka a fény, kupolája a nyár, |
otrombán mozgok: sejtek halmaza, |
pedig hív a hang: jer haza! |
Én dacosan: tudjuk, mi a kettős spirál! |
Ő mosolyogva hellyel kínál. |
|
|