Hárman élünk itt

Hárman élünk itt egymást feloldó boldogságban: én, feleségem és a kiskutyánk. Működik ám közöttünk az örömtávíró, röpköd a kertnyi űrben az üzenet, a brummogás, a nevetés, a cérnahangú vakkantás, a gyere ide, az adj pacsit, a szeretsz még – majd elfáradva, elcsöndesülve, ki-ki a vackára húzódva, némán sugárzunk, mint napsütött kavics.