Este a hold felé

Este a hold felé száll a füst, s a vékony fonálon az ég felé száll az álom, mindig, mindig az ég felé, alattam mogorván kordul a Föld, tudom, a végén bekap, mi leszek: könnyű falat, keserű falat? S már a szájszélen ülök? De addig: csillag csöndül, vonat elkattogó szívverése, a Vénusz derengő köldöke, a köldök alá lövellő Tejút, majd a cimbalomverő-tücskök, s a lélek fölhangolódó húrjai.