A fiatal almafa

A fiatal almafa kertem végében, a fiatal almafa reggelente rám mosolyog, kávét szürcsölök a teraszon s fürdök a mosolyában, még előttünk a nyár, még van idő bőven teremni, gömbölyűket álmodni, fényben fürödni, port, füstöt kilehelni, zöld, zöld, zöld időt harapni, ízlelni fűszeres csöndet, rángó izmokat kilazítani, nyugágyon fekve lelket röptetni a bukfencező felhők alatt, az asszonyfenekű felhők alatt édeset sóhajtani, várni, míg fejemben a zúgás eláll, s azután már a kert muzsikál, lágyan elringat a nyár, s érzem, hogy hozzám is van egy szép szava: kertem végében a fiatal almafa.