Ima a bölcsőhely nevéért

Szeretfalva szeret-e, két karjába temet-e, világvégi magányában sóhajt Gyergyóremete. Lábujjhegyen jár a reggel, elindul mint ezer éve, lesegeti álmos szemmel Ecel, Uzon és Lovéte. Kivétel a fürge Kelnek, mert ott mindig korán kelnek. Zábrány, Zaránd, Öthalom, ottan sincsen nyugalom, dohog Déva, Fogaras: Pipirigen kukorékol a kakas! Magyarzsombor, Szászlekence, begyújtva már a kemence, Piskolton is pislákol, hogy mindenki harákol, dől a füst, fuldoklik Orlát, fogja mindenki az orrát, Billéden is billeget, bekormozza az eget. Végre azért megvirrad, fényben nyújtózik Arad, Keresztényszigeten kelve, harangszóval, énekelve, úgy dicsérik az Urat. Szásztyúkoson tyúk fő, szaglászik is Csermő, tésztát dagaszt Alkenyér, délre kisül a kenyér. Farkaslakán farkast fognak, Nagydisznódon miskárolnak, libád után ne is kutass, befogadta Marosludas. Szálva, Naszód, Nagyilva, megérett már a szilva! Tasnádszántó, Érkörtvélyes, ott a körte igen édes, a csupasz fát rázza Gödemesterháza. Almásmezőn alma terem, leszedné Alsódetrehem, kacag Kata, Szelistye, alma kéne, hogyisne! Szelíden szól Somkerék: egyél somot, van elég! Bélbor, Borszék borozgat, Alsórákos orozgat. Gyergyóbékás békát nevel: megelégszünk mi ennyivel! Rábólogat Magyarbodza: sorsunkat az élet hozza. Vitatkozik Kolozsborsa: ki s ki milyen, olyan sorsa! Nagy hangodat meg ne bánd, így inti őt Mezőbánd. Gyulakuta kutat ás, folyik a nagy kutatás, bőven buggyan az ivóvíz, csöbörrel jön Kászonaltiz, helyeselget Járavize: mindenkinek jár a vize! Újszentannán keresztelnek, jövőnk ága minden gyermek, nyílik kapu, ugat kutya: jön a rétyi retyerutya! Zsibó, Darlac, Zsidve, vagyon erős hitbe; Ugra, Zágon, Székelyderzs, ajkukon kél nóta, vers; fejecskéd a fénybe mártom, szózatol Dicsőszentmárton. Marosborgó, Borgóprund, a szalonnát meg ne und, Oklánd, Vargyas, Muzsna, Torja, legyen mindig malac-tarja, Zsiberk, Kőhalom, Metesd, a rokont hússal etesd, el-elmereng ezen Hégen, ha ma nincs is, így volt régen. Alsóaklos, Szolcsva, becsukhat a korcsma, kész az ebéd, hazavár Kudzsir, Porcsesd, Resinár, ebéd után lesz lepény, örvend Teke és Lupény. Tele kamra, tele csűr, elégedett is Nagycsűr, Börvély, Kaplony, Szaniszló szava sosem panaszló, lesz aratás, ha volt vetés, bizakodik Lugos, Vetés, kell, ha az ember családos, hümmög Szalacs és Csanálos. Fejéhez kap Apold, Berve, jól meg vagyunk mi keverve! Itt egy falu, ott egy vár – koronája Kolozsvár! Miriszló és Petrilla zeng, mint a rigótrilla, zendít altató zenét, zümmög halkan Szúnyogszék. Kürpőd, Vurpód, Prázsmár, Lisza, lassan-lassan elalusza. Kémer, Zilah, Sarmaság, felrázva a szalmazsák. Málnás, Havad, Torockó, vackába tér a mackó. Torda, Brassó, Szurduk, Nagylak, a Nap lassan haza ballag, a sugara aranyküllő, utána forog Esküllő. Erdély fölött sötétedik, a csillag is késlekedik, gyúlj ki, csillag, sötét egen, fohászkodik Magyarigen.