Egy őszi hír

Megjött az őszi orrfújás, a taknyos trombita zeng, harsog, vöröslik szépen; ez már az ősz, nincs vita. Bár ezer más apró jelből tudom, hogy megérkezett: dagadt fejem nagy Ó-betű, orrom az ékezet. Van, aki szól barátian: legalább kalapot tégy az Isten arcmására, ha így megcsúfoltatott. A kollégák kárörvendve terjesztik Pesten a hírt: hordófeje lett Csukásnak, amiért annyit írt. Nekik nem üzenek semmit, az irigység sose jó, ha ilyen lett, hát ilyen lett, s most is tele a hordó! Szép mosolyú kedves nőknek szól az őszi üzenet, nem a szívem s nem a vágyam, csak az orrom lett beteg. Várjanak rám türelemmel, megjelenek én, amint győztem a bacilus-hadon, falom a C-vitamint. Trombitáló sorstársaimnak ártatlan orr felel, nem haragszom, nem gyanakszom, én is úgy kaptam el. Kiadómnak is üzenek: várjon, lesz könyv, van remény, most aztán lázasan írok, itt e náthás költemény.