Karcolások a levegőre

Szegények költője Szegények költője és fia voltam, most adóbevalláson koptatom a tollam, káromkodok cifrán, hogyha eltoltam; a régi düh, az az igazi, hol van? Dózsa szenes arca a népművészeti boltban.   A magyar költő A magyar költő nem albatrosz, a magyar költő házi kacsa. Papírja a kocsmai abrosz, s nem a lelke fáj, csak a hasa. S száll a panasz fölfele, protestál az alfele.   Utóirat a három t-hez Megtűrt költője voltam hazámnak, tűrtem, mit tehettem volna, e hazát. Mivel nekem csak ez az egy van, akkor is, ha rám szól: beszélhetsz, de közben befogod a szád!   Az öngerjesztés Az öngerjesztés ma sem ért véget, ugyan ki óhajtja a szavunkat, kiszáradt torkú, kelekótya népség? A karaván áll, s a kutya se ugat.   A koponyámat ha kiássák A koponyámat ha kiássák, nem találnak benne semmit, úgy száz év múlva, tűnődnek tán, ugyan mi volt benne eddig? Kik tapsoltok e koponya-kürethez, kár röhögni, a tiétek is üres lesz!