Ha búskomor vagy s nem bírod már

Ha búskomor vagy s nem bírod már:
szerezz egy kiskutyát!
Más adta a tanácsot, vagy én találtam ki,
nem is tudom, de mikor ölemben
hazavittem a szipogó szőrgombolyagot,
a pisiszagú, tejszagú nyivákolót,
az ujjamat csecsként szopogatót,
a csecsemőként elalvó dundi szuszogót,
keserű redőim kisimultak, véreres
szememből anyapillantások röpködtek
lágyan, hogy feleségem elfordulva kuncogott,
s utána hetekig nem aludtam, mert
fölsírt éjszaka, s rohantam vele a teraszra
pisilni és kakilni, és gügyögtem neki,
dörmögő, röhejes kanbába, ugatni
tanítottam a szomszédok nagy örömére,
csipát töröltem a szeméből, tejecskét
melegítettem, házat szögeltem buzgón,
nagyokat ütve a körmömre s sziszegve
káromkodtam, de már másként, mint eddig,
emberivé lazultak a zongorahúr-idegek,
fura, rég elfelejtett gyerekkori dalokra
hangolta e csöppnyi vakkantgató,
hogy már-már vidáman dudorásztam,
feleségem a kutyakönyvet bújta
s fütyülni tanult, elválasztva tőlem
okosan, hogy rendes, normális eb legyen,
s nevet adtunk végül: Frici, Fricus,
Fricike, hadd válassza ki, ami tetszik
neki, s elpirultam örömömben, amikor
megdicsérte az állatorvos, hogy bár
vitathatatlanul keverék, de nagyon
értelmesnek látszik! Mint a gazdája,
hencegtem nyíltan. Hát így vagyunk,
egymással örömöt keverve, s nincs tovább,
ha ellep a bú: szeress egy kiskutyát!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]