Meghalt Galsai Pongrác
| Ennyi az újsághír. Szíven üt. |
| Nem vagy sehol, ki voltál mindenütt. |
| elmázolódik az irkafirka, |
| homályos lesz, mi megmarad, |
| az életünket őrző papírdarab. |
| Stopperral kezedben évek óta |
| lestél a halálos célfotóra, |
| míg ittuk a bort, űztük a nőket, |
| makacsul faggattad a temetőket, |
| hogy lehetetlen, hogy lehetetlen, |
| hogy itt járunk fönt temetetlen, |
| hogy mért nincsenek, hogyha voltak, |
| és kinek kellenek a holtak, |
| ki gyűjti őket, milyen isten, |
| mily túlvilági mészárszéken – |
| Barátaid siratnak s lemaradva |
| néznek az átszakított célszalagra. |
| Most ki győzött? Most ki késett? |
| Szorongva idézzük fel nevetésed. |
|
|