Tóth Árpád szemüvege

Tóth Árpád szemüvege nézi tovább a világot, megcsillan benne a reggel, az este, a fák vetkőzése-öltözése, vagyis az ősz, a tavasz, belebámul a hold, a nap, beledideregnek a csillagok, bútorok sétálnak el előtte, mennyi izgatott költözködés, madarak fürdenek a fókuszában, a fénytörésben fényképek fintorognak, a falióra szomorúan ingatja fejét, mert hol van a szem, hol van a hunyorgó, mindent néző, minket élővé látó, hol van, hol van?