Napfényben tündöklő
| Napfényben tündöklő városrész, |
| ha én eltűnök, te hová mész? |
| Összefogózva állunk, áll a pillanat, |
| itt, Óbudán ragyognak a falak, |
| mint óriási mosoly óriási arcon, |
| önfeledten kóválygok a régi piarcon,
|
| nem tűnődöm, miért e mosoly, honnan e derű, |
| mint a lélegzés, minden olyan egyszerű, |
| az út ide torkollik s majd továbbvisz, |
| elönti e tavaszi fény-derű-árvíz, |
| lepke-levelek a kopott aszfalt felett, |
| avas télikabáton kokárda-üzenet, |
| nyújtózik az égig a karcsú lobbanás, |
| szívemből a vacogás, a ragyogás, |
| startpisztolyként dördül majd a pillanat: |
| melyikőnk fut el, s melyikőnk marad? |
|
|