Egy délutánra visszatért

Egy délutánra visszatért az ifjúságom! Pillanatra még átsuhant az agyamon, hogy talán a fél marék vitamintabletta tette, amit bekaptam tavaszi fáradtság ellen, de nem töprengtem sokat, élveztem, hogy zúg a vérem, néger-ujj dobolt a halántékomon, persze női ujj, mert láttam a bimbós melleket, a csípőket, a homályló ágyékokat, könnyedén átbámulva a ruhán, két pici nap sütött szememből, morzéztam sűrűn pislogva ágyba hívó üzenetet, tüdőm perzselő levegőt fújt, felnyihogtak a kancák Arábiában, döngött a föld, illetve a járda Óbudán, ahogy peckesen léptem, óriásíj-gerincemet sóhajtva nézték a virágos-kofák, kinyílt nyirkos kezükben a tegnapi kókadt ibolya, mosolyomban rigók fürödtek, hajamba szellő bújt, vállamra tavaszi ég könyökölt, katedrálisablak! Szép volt, na; csak estefelé már égett a szemem, zsibbadt a szám, sajgott a vállam, recsegett a gerincem, és egy kicsit már untam is, hát ég veled, hát ég veled, hát ég veled!