Már egy hónapja nem írtam verset

Már egy hónapja nem írtam verset s döbbenten figyelem: milyen nyugtalan a világ, mint a kábítószeres, akitől megvonták az adagját! A tél nem akar meghalni, tátott szájából kipottyant műfogsorát vadnyulak kerülgetik, iszonyodva földet kaparnak rá. A tavasz nem akar megszületni, a termonukleáris cirógatásra magömléssel válaszol, az elmaradt nász miatt megkergült méhek ferde hajlammal tavalyi száraz ágat csókolgatnak. A kutyák macskákra ugrálnak, a tábornokok saját népüket lövetik, a képviselők választóikat árulják, a miniszterek az országot nagykereskedelmi áron, a papok a maradékot bagóért, s összefogva mindnyájan a földgolyót akarják semmire elcserélni! Ó, nem bírom a lelkemre venni, abbahagyom a gondtalan fütyörészést, az önfeledt kószálást, a boldog semmittevést, nekidőlök a papírnak! Énrajtam ne múljon.