Kölyökkorunkban, mikor vadul

Kölyökkorunkban, mikor vadul onanizáltunk s képzeltünk nőt magunknak szinte már sírva, és olyan élesen és olyan érzékien, mint aztán soha többé, a világ nő-testű volt és nő-illatú, és nő-mosolyú, és puha szájjal suttogott: gyere, gyere; hónalj-verítékben fürödtünk, óriás mellek közt aludtunk, combot hallottunk súrlódni, térdet láttunk kivillanni, s fölizgultunk a könyvbe rajzolt romboidokon, s mivel az egészet egyben sose láttuk, összeraktuk hát szépen, mint a szűz isten hajdan, mert istenek voltunk, magot pazarlók, benépesítvén az ágyat, a vécét, a fa tövét, bőkezűen és örökké kielégületlenül, ám mindig tettre készen; később átestünk sorban a tűzkeresztségen, de az egészen más volt.