Halat pucoltam, pontyot és kecsegét
Halat pucoltam, pontyot és kecsegét, |
elég ügyesen, mivel szeretem az ilyesmit, |
és nem először csinálom, ha nem költő |
lennék, akkor szakács, bár akkor is |
költő-lelkű szakács, pont így játszadoznék |
és képzelegnék, de azért nagyon komolyan, |
mivel éles kés van a kezemben, s vigyázok, |
hogy a belet fel ne szúrjam, az epehólyagot, |
keserűfogat kidobjam, a síkos kopoltyúba |
dugom az ujjam, persze hogy hasonlít, |
pontosan olyan, de ezen csak egy pillanatig |
merengek, leszedem a pontyról a pikkelyt, |
a kecsegéről a bőrt, konyharuhában |
megszárogatom, besózom és büszkén nézem |
őket, mint egy-egy jól sikerült költeményt! |
|
|