Halat pucoltam, pontyot és kecsegét
| Halat pucoltam, pontyot és kecsegét, |
| elég ügyesen, mivel szeretem az ilyesmit, |
| és nem először csinálom, ha nem költő |
| lennék, akkor szakács, bár akkor is |
| költő-lelkű szakács, pont így játszadoznék |
| és képzelegnék, de azért nagyon komolyan, |
| mivel éles kés van a kezemben, s vigyázok, |
| hogy a belet fel ne szúrjam, az epehólyagot, |
| keserűfogat kidobjam, a síkos kopoltyúba |
| dugom az ujjam, persze hogy hasonlít, |
| pontosan olyan, de ezen csak egy pillanatig |
| merengek, leszedem a pontyról a pikkelyt, |
| a kecsegéről a bőrt, konyharuhában |
| megszárogatom, besózom és büszkén nézem |
| őket, mint egy-egy jól sikerült költeményt! |
|
|