Ha a szemedbe nézek
Ha a szemedbe nézek! – mondtam a nőnek, |
akit szeretek, mire ő kitágult szemmel |
nézett rám, kíváncsian, mosolyogva, később |
már kissé türelmetlenül, s én már rég |
megbántam, hogy elkezdtem a mondatot, |
de azért kivágtam magam s így fejeztem be: |
Nincs szebb, mint a néma jelbeszéd! |
|
|