Ha a szemedbe nézek
| Ha a szemedbe nézek! – mondtam a nőnek, |
| akit szeretek, mire ő kitágult szemmel |
| nézett rám, kíváncsian, mosolyogva, később |
| már kissé türelmetlenül, s én már rég |
| megbántam, hogy elkezdtem a mondatot, |
| de azért kivágtam magam s így fejeztem be: |
| Nincs szebb, mint a néma jelbeszéd! |
|
|