Forgalmi dugó

A Duna fölött a hídon, dugóba kerülve, kirévedtem a taxiablakon, a sofőr fogcsikorgatva káromkodott, én merengve beszívtam a füstöt, gázt, ősz-illatot éreztem, fehér kendőként hajó integetett: ég veled, képzelegtem kéjesen, hogy meghalás helyett utazom, s csak annyi lesz, hogy nem látom többé az arcotokat, nem hallom többé a hangotokat, csak a vizet, csak a gumiba ágyazott hajómotort.