A nagy, édes nyári szeretkezések

A nagy, édes nyári szeretkezések! A lehúzott redőny mögött, mint a tigrisek, csíkos bőrrel, villogó foggal, elzuhanva, majd föltámadva; dzsungelként lélegzik a szoba, forró leheletben páfrány ring, csigolyafüzér levelekkel, a vázában szomjan hal a rózsa, szép nyaka lehajlik megadóan, a mennyezeten monszun áramlik, egyszer a tenger felől, egyszer a tenger felé, lágy szárnyakat lebbent a levetett ruha, gyalogló hattyúk a földön, moccanatlan hullámverés, az önkívületi szünet alatt vonuló, a szoba puhán szétválik nőneművé és hímneművé, egy nem mérhető, boldog pillanatra két arcát mutatja, egy, csak megsejtett boldog pillanatra anya és apa lesz, fiú és lány lesz egyszerre minden, mámorosan visszaosztódunk az első sejtig, a tökéletes egyszerűségig, már nem vagyunk, csak együtt a kettő, kezünk, lábunk, mellünk, combunk, ágyékunk egymásba hatolva, egymással elkeveredve, magunkat szeretjük s magunkat simogatjuk a másik kézzel, magunkat csókoljuk a másik szájjal, bennünk a világ görcsösen egyesül, mi szétválunk férfivá s nővé, a szoba egybeolvad, kihűl, idegen lesz, fázunk, józanul öltözünk őszbe, télbe.