Körtánc

Nem látszik szemben már a hegy, a csontos fák, a túl sovány ceruza-vékony ágacskák az éjjel finom, halovány, hol szűk, hol meg lötyögős, tág bundát növesztettek, a meggy, a hárs, akác és mandula sorra zöldell és kivirít, de szép e tarka új ruha, ahogy váltogatják a színt, mert egyáltalán nem mindegy, hogy melyik milyen, csöppnyi tán, de szívós ez a szabadság, az óriás szorzótáblán bizony hogy fontos minden ág, hogy kijöjjön az egyszeregy, alt hangon méhek donganak, lágy mollban tercel a rigó, bolgár ritmusban fára csap a harkály, kész is a trió, és most mindenki bálba megy, és kezdődhet is már a tánc, könnyű szélben hajlonganak a mandula és az akác, amíg csak le nem száll a nap, s nem látszik szemben már a hegy.