Dal az írógépemről

Zakatolta már annyi dalomat, megérdemel egy dalt! Golyóstoll, filctoll tűnő seregében szilárdan kitart. Márkája cseh, de a lelke és a nyelve magyar, elmélázunk néha esetleg ezen, de egyikőnket se zavar. Dolgozunk szépen, megtanultuk, hogy az idő lejár, együtt tiktakkolunk vele derűsen, s közben nem is félünk már. Egy-egy betű hogyha beakad, nem erőltetem, átugrom a szót s mulatok a megváltozott szövegen. Szándék és lehetőség közt egyensúlyozni bölcsen így tanít, s hogy ne tiszteljem oly nagyon a lélek titkait. Hogy van véletlen is, van játék is, s leghátul kullogó eszem is felismeri végül, hogy a vers talán így lett jó. S ha késő éjjel a szomszédok már dühösen verik a falat, békésen eltesszük holnapra magunkat s a verssorokat.