Egy motorkerékpár a fűben

Egy motorkerékpár a fűben, távolabb a halott vezető. A csönd küllőzve kaszál körbe, fölöttük az ég kilukadt tető; némán új időszámítás kezdődik, a semmi száj nélkül egyet számol, s iszonyodva, egymást taposva menekül, ami még nem mondott le magáról: hullámzik a fű, hajlik a virág, a szél meredő sílécekkel visszafordul, darázs fékez parázsló lábbal, s a szitakötő szárnya megcsikordul; kínzó részletességgel a légy szeme egyszerre több száz fényképet készít, egy másik pillanat, s az egyszer-holt fásultan több százszor elenyészik; fűben hold a fehér arc, a félelem anyagcseréje öklendezve működik, magját szórja a halott, s a feltört föld görcsben gödörré öblösödik. Észrevétlen folyik a végső küzdelem, pedig az egész alig van egy pillantásra, autónk suhan a műúton, s követi a nyárfák nyári kattogása.