Gúnyosan, majd szelíden

Gúnyosan, majd szelíden, majd résztvevő
képet vágva,
mert hiszen részt veszek, mint fényben
a lámpa,
majd fölényesen, sőt gőgösen, mint kinek fontos
titka van,
majd alázatosan, mert fontos titkot hordunk
mindannyian,
majd dühödten, fölrobbanó aggyal, a semmit
kívánva-elérve,
majd lágyan, elomlón fülelve az elomló
hullámverésre,
majd fontoskodva, szigorúan, telefonkagylót
lecsapva,
konokul megfeszített szájjal, állkapcsom is
mint a csapda,
majd követelőzve, toporzékolva, mint a gyermek,
hiszen jár még,
amit nem kaptam meg, a feltétlen szeretettel nyújtott
ajándék,
majd könnyesen, majd megbántva, majd fanyarul
beletörődve,
másokat s magamat heccelve, kifestvén magunkat
tavaszi zöldre,
majd szemérmesen, enyhén el is pirulva,
s félszegen,
majd szesztől szivárványosan, fecsegő, vidám
részegen.
majd izzó erekkel, kiszáradt szájpadlással,
a másik testet elérve,
mellet, ölet érintve áramütötte ujjal,
elevenen elégve,
majd szomorúan, majd homályosan, egymást végleg
elengedve,
mert egyszerre múlunk el – üres szemmel nézek
az üres szembe.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]