Néhány boldog perc a téli kertben

Félrehajtott fejjel néz rám a kutya, félrehajtott fejjel visszanézek, sapka-sál-bunda-óriás a szőr-batyura, s egyszerre röhögjük el magunkat, mindig készek vagyunk a vidámságra, habzik ropogva a hó, ahogy forgunk, topogunk, két kerge, érdeklődéssel figyel egy felfújt tollú rigó, s fitymálva nagyorrú varjú léptet át a szomszéd kertbe. Majd lihegve nyári kalapra való fátylat fújunk, orrunkon csöpögősre olvad a pára. Most aki lát, egy pillanatra olyannak láthat, amint éppen nem gondolok a halálra.