Üzenet varsóból

Minden este, ha nélkülem fekszel le, minden este, ha nélküled fekszem le, mintha nem lenne, mintha nem lenne. Mintha kiesnék a te idődből, mintha kiesnél az én időmből, ezt a hetet, korhadt fát, kivágnák tőből. Szívem világosan meg most tudta, hogy rákanyarodtunk a semmibe vivő útra, s másként nem bírjuk, csakis párhuzamosan futva. Az is lehet, hogy szerelmünk sokat markolt, vagy meguntuk már a sok harcot, kudarcot – de lehet sínpár is, mely a végtelenbe tartott.