Mielőtt agyonütöm

Mielőtt agyonütöm a szúnyogot, elgyönyörködöm benne, mint kurta szoknyájú táncosnő billeg, hosszú lábait leengedve, csupa kecs és csupa báj és finoman törékeny szépség, a megjelenése is stílusos: halk zene kíséri érkezését, a lélegzetem is visszafojtom, az ámulattól nem tudok szólni, és nem zavar egy cseppet sem, hogy véremet készül megcsapolni, egy pillanatra mintha ő is elfelejtené a véres törvényt, illegeti magát, mókásan forgatja, orrán egyensúlyozza hegyes tőrét; fura közjáték a nagy zabálás előtt, mintha ő is szúnyog-felettivé válna, de már készülünk mind a ketten, s egy nagy taps lesz a halála.