Száll az én időm

Letépett naptárlapokon, lejárt határidőnaplókon száll az én időm, ilyen sete-suta szárnyakon repül, s alant, villamosok és autóbuszok közt, hétfő, kedd, szerda, szerkesztőség, otthoni íróasztal, néha egy kártyaparti, január, február, március, hó zuhog, nap süt, rügy fakad, nyár tombol, télikabát, felöltő, rövidujjú ing, ajándék influenza, kapkodva áttűnődött pár nap, harminc év, negyven év, ötven, ügetés elnyűtt izmokkat, idegekkel, s körbe-körbe a megélhetés ostora előtt, önként szájba kapott zablával, szerelem, házasság, emberfeletti erőfeszítéssel felépített lakás, elgyötört kedvű fényűzések, sivárodó, gépies ünnepek, félig megemésztett ingerek, rövidre zárt gondolatok, végigaludt s álomnak tűnő volt-nincs szabadság, sebtiben bedeszkázott múlt, elfüggönyzött jövő, mogorva, egymást harapó tülekedés a jelenben, a fásultságig ismert sehonnan-sehová utakon, dobra feszített remegő hasfallal, agyoncigarettázott szívvel, beszűkülő elmével és feleslegessé vált lélekkel, napról napra, évről évre, rossz versenyt futva az elhatalmasodó szorongással, belemben az ifjúkori nyomor sarkantyúival, fent, valahol a por fölött lógnak a csüggesztő csillagok, elfonnyadnak a naptárlapok közé préselt hajnalok, alkonyok, folyton az órára pislogó barátságok, idegesen bekapott szeszek, fékezett mámorok, éjfél felé megfagyott mosolyok, a fülemben kattogó ébresztőóra, csütörtök, péntek, november, december.