Távirat jött egy kollegától

Távirat jött egy kollegától, ez aztán ritka esemény, még én is meglepődtem rajta, pedig nem vagyok túl szerény, de elszoktunk már a jó szótól, egymást maró kutyacsapat a szelíd lelkű költők céhe, s a közönség joggal mulat, tisztes távolból persze, mert hogy szőr hull, szem foly’, csattog a fog, s hisszük: országnyi, sőt: világnyi – de árokparti a porond; érthető hát, hogy meglepődtem a köszöntő táviraton, mely egy versemhez gratulál, s mint fehér zászlót lobogtatom, s kivonulok a haddelhaddból, mint egy régi vitéz barát, s meghirdetem, hogy mától fogva szeretek (majdnem) minden kollegát!