A halott költő a képernyőn
| A halott költő a képernyőn dörmög, dohányzik, felnevet, |
| szája sarkában a gúnyos kérdés: hol van, ki engem eltemet; |
| illik hozzá ez a szökés, jár neki ez a trükkös öröklét, |
| habár most igazán fogoly: mindig ugyanúgy nyitja-zárja öklét, |
| ráncolja homlokát, fújja a füstöt, s a füst is ugyanúgy |
| gomolyog, szája sarkába örökké egyformán ül ki a gúny, |
| kamaszos mosollyal keveredve, s ránganak a nemlétező izmok, |
| kiismerhető marionett lesz, ki millióféleképpen mozgott, |
| s várom reménykedve, mivel szerettem, hogy e filmről is eloson – |
| ócska túlvilági fény morzézik szomorú arcomon. |
|
|