Feltételekhez köti magát

Feltételekhez köti magát bennem a költő, parancsra már rég nem szól, a bőröm mögött lustán bujdokol, s gúnyosan nézi, hogy már van mit ennem, hol laknom s pénzért is muszáj teremnem, mint vadalanyba beoltott bokor, s nagy kegyesen itt-ott gyémántport szór a sorok közé: bérem emelkedjen, különben nem segít, nem biztat rosszra, bár jóra sem, mindig nagyobbra tört, amíg a világ durván foncsorozza, s csinál áttetsző lélekből tükört, mely, eszelősen, fényt keres az égen, túllépve rajtam és a mesterségen.