Feltételekhez köti magát
Feltételekhez köti magát bennem |
a költő, parancsra már rég nem szól, |
a bőröm mögött lustán bujdokol, |
s gúnyosan nézi, hogy már van mit ennem, |
|
hol laknom s pénzért is muszáj teremnem, |
mint vadalanyba beoltott bokor, |
s nagy kegyesen itt-ott gyémántport szór |
a sorok közé: bérem emelkedjen, |
|
különben nem segít, nem biztat rosszra, |
bár jóra sem, mindig nagyobbra tört, |
amíg a világ durván foncsorozza, |
|
s csinál áttetsző lélekből tükört, |
mely, eszelősen, fényt keres az égen, |
túllépve rajtam és a mesterségen. |
|
|
|