Játék az új szemüvegemmel

Vége a költői homálynak, ég veled, vaksi varázslat, orrom nyergén a szemüveg szabályozza pupillámat! Majd szépen kirajzolódnak a vonalak és a színek, és tétován mosolyogva nem köszönök mindenkinek. Unalmas, de tiszta világ, s élesebb cél vár majd miránk, nem bolyongok titkot sejtve, izgatottan orrom iránt. A fal fal lesz, és az ajtó ott a helyén, zárul-nyílik; nem a falon s nem az égen, úgy járok majd, ahogy illik. De szép is lesz, de jó is lesz, ragyogok, ha elképzelem – mert bár fölírta az orvos, s megvan, de még nem viselem.