Mint egy ócska
Mint egy ócska detektívregényben, |
majd nyomoznak életem után, |
eltűnődnek: mért nem haltam éhen, |
nagy bajok közt mért voltam vidám; |
|
hisz kötelező e mesterségben, |
hogy a költő a tankönyv nyomán |
őrüljön meg, vagy köhögjön szépen, |
vagy a tetű másszon a nyakán, |
|
míg a lantot, holdvilágot nézve, |
gyötri, és kalapba fillér hull, |
röhögik is halhatatlanul; |
|
ezt nem játsszuk, tojok az egészre, |
nem leszek én ingyenes balek, |
poshadt lelkét ki-ki váltsa meg! |
|
|
|