Hölderlin vagyok, aki nem őrült bele

Hölderlin vagyok, aki nem őrült bele,
hogy elvitte a cica a forradalmat,
s nem motyogom szélütött szájjal:
minden hatalmat, minden hatalmat;
mint két ujj közé fogott mag, mely
zöld volt, de megért, vakon kilőve
repülök, mozgok, hisz még élek,
az átforduló s megváltó időbe;
ez nem várt ajándék, s lelassul a sejtek
változóképessége s majd megszűnik,
s bár elmém ép, de e lassulásban
mégis minden visszfényes álomnak tűnik,
tán hogy ne fájjon, s ne roppanjak bele,
hogy e mozgás, e változás, amely száll
felém, s én szállok feléje boldogan,
nem más, mint a testemre szabott halál!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]