Mi a helyzet a költővel

És mi a helyzet a költővel, aki olyan volt, mint a sirály? Meszelt ég borul föléje, orvosok faggatják: mi fáj? A szobában egy ügetőló vágtat, majd diszkvalifikálja a homály, legyint, nézi a tiketteket szóró fákat, a remény, mint egy karóra, lejár, játszana még tízeslehúzást, snapszlit, huszonegyet, sment, ezekben ő volt a király, de az ápolónő vihogva bandzsít, nahát, a maga fejében most is mi jár! Dohog, eltűnődik, majd elámul: hogy van Nyugat, s él még Babits Mihály! Majd fejben izgatottan számol: hány éve már, hány éve már? Kuncog, mert titok, de azonnal kimondja, hiszen a lelke örökké alterál, mikor is zárt be, mikor is zárt be, mikor is a Szamos-parti kupleráj? Majd jön az est, és nem jönnek a barátok, pedig ajtót-szívet kitár, szemébe fáradtan gyűlnek a könnyek, letörli, úgy hagyja – fáj. Elsiratják a hűtlenek is, pedig még él, de hát könnyebb a könny, milyen kár! Hát ez a helyzet a költővel, aki olyan volt, mint a sirály.