A költők bocsánatkérő mosollyal
| A költők bocsánatkérő mosollyal álldogálnak, |
| a nyájas olvasók szintén, |
| bár a költők mindenféle nőkkel hálnak, |
| az olvasók is, az olvasók szintjén; |
|
| ám a költők fél seggel a Pegazuson ülnek |
| (a másik féllel meg mintha |
| halandók lennének: strandra járnak, lesülnek), |
|
| ló, míg megírnak egy-egy szívbemarkoló |
| s kicsiben terjesztik, nem mint a hasonló |
|
| a szépséget, a derűt, az álmot, s mi a lelket |
| s bár nemigen tudnak venni belőle telket, |
|
| nem is törik őket kerékbe, meg se nyúzzák, |
| a nyugdíjig, ha jók lesznek, szépen kihúzzák, |
| s por lesz belőlük is, por. |
|
|
|