Kis vers, lélegezz

Kis vers, lélegezz, élj, ahogy tudsz, most már egyedül. Papírszárnyad ha lapozzák, legalább te repülj! Röptöd-hulltod nézzék vígan a költő-kollegák, hisz nem vágunk az öröklétnek fennkölt pofát. Izz, mint a szegények szeme vagy cigarettaparázs, mert már a körmünkre égett minden látomás. Ne gondolkozz senki helyett és ne is lobogj, váltogatott zászlónyélen ne légy te a rongy. Csak szállj és végül szép szelíden hullj a porba le, még így is ez a homályos égnek tisztábbik fele.