Majd lesz szemüvegem

Majd lesz szemüvegem, műfogsorom – ha megérem,
így kopok el apránként s nem csatatéren,
s ágyúdörgés sincs, csak a cigaretta
füstöl, rohamozza a szívemet naponta.
Hogy nem unja még? Elege lehet belőlem,
tiktakkolni télen-nyáron s ilyen-olyan időben,
a világban felgyűlő bombákra már össze se rándul,
külön háborúnkban velem tart vesztére, de szilárdul.
S a máj, a gyomor, a vese s a többi nemes
szervem hogy van, s hogy bírja, már nem érdekes,
minden zászlót az lobogtat, amitől néha én is félek,
s amit nem is ismerek igazán: a lélek!
Hát akkor legyen, mi majd itt lent: tartjuk,
szóljon fennen, büszkén, a többit majd elkaparjuk,
nézzen be minden résbe, fénybe bátor szemmel,
s kezdjen valamit, neki adom, az életemmel.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]