Hogy megyek vissza

Hogy megyek vissza, ha már kiváltam? Az út ködbe vesző, mint e költemény, sóhajokban végződik, keserű csöndben, s mint a szívre mért halálos ütés, kemény. Apám, anyám örökké fiatalon, és a halottak a földben mind, ahogy a sárguló esküvői képről szerelmes szemük rám tekint. Az én szívem ha csöndet gerjeszt, az övék zümmög halhatatlanul a sárga agyagban, melyet ők ölelnek termővé, örökké mozdulatlanul. S az ő szívük ha csöndet gerjeszt, immár valami végképp véget ér, még élünk tán s észre se vesszük: már nem övék, mi bennünk kereng, a vér. Még ledobog lábam, még földobog a válasz, majd ennek is vége lesz, mint kifordult gyökerű fűszálat, ez a föld végleg elereszt.