Íme, itt a recept

Íme, itt a recept, ó, nyájas olvasó:
keverd össze percedet, ami több a percnél,
csapd be vígan a tiktakkolást egy elnyújtott
szinkópával, csípd az ajtósarkához eliramló
életedet, hagyj ki egy lélegzést, mintha tehetnéd,
pörgesd fel a szívverésed, mint a gravitációból
kilőtt rakéta, faarccal bámulj, ha kérik a
jegyedet a buszban, uszodában, ravatalnál, képzelj minden
szerelmet egyetlen szerelmed mögé, álmodj,
mikor ébren vagy, s éber legyél, mikor álmodsz,
bújj a fényképek mögé s röhögj ki a plakátok
mögül, dőlj egy napsütötte falnak a havas esőben,
és ha menekülni kell, zavarj össze mindent
magad mögött, mint a tintahal, ez a hibátlan
ösztönű, elfelejtett költő, hadd kavarogjon az
ágy, amelyben vacogva aludtál, pörögjön a
szoba, amely nem volt a tiéd, libegjen a
nadrág, amelyet kölcsönkaptál, ásító szerelmeid
epekedjenek, futó sejtéseid istenüljenek,
madzaggal átkötött, telefirkált papírjaid repüljenek,
tégy egy ócska vekkert szíved helyére: ez a te időd,
katonafényképeid angyalszárnyat, igazolványképeid
bajuszt növesszenek, hagyd az utókorra hascsikarásod,
gyűrűbe kőnek tyúkszemed, mondd, hogy két
anyád volt s két apád, s testvéreid száma száz;
s remegj vagy kuncogj a tinta-ködben,
de ne mutatkozz – hátha nyomod veszti a halál!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]