Íme, itt a recept
Íme, itt a recept, ó, nyájas olvasó: |
keverd össze percedet, ami több a percnél, |
csapd be vígan a tiktakkolást egy elnyújtott |
szinkópával, csípd az ajtósarkához eliramló |
életedet, hagyj ki egy lélegzést, mintha tehetnéd, |
pörgesd fel a szívverésed, mint a gravitációból |
kilőtt rakéta, faarccal bámulj, ha kérik a |
jegyedet a buszban, uszodában, ravatalnál, képzelj minden |
szerelmet egyetlen szerelmed mögé, álmodj, |
mikor ébren vagy, s éber legyél, mikor álmodsz, |
bújj a fényképek mögé s röhögj ki a plakátok |
mögül, dőlj egy napsütötte falnak a havas esőben, |
és ha menekülni kell, zavarj össze mindent |
magad mögött, mint a tintahal, ez a hibátlan |
ösztönű, elfelejtett költő, hadd kavarogjon az |
ágy, amelyben vacogva aludtál, pörögjön a |
szoba, amely nem volt a tiéd, libegjen a |
nadrág, amelyet kölcsönkaptál, ásító szerelmeid |
epekedjenek, futó sejtéseid istenüljenek, |
madzaggal átkötött, telefirkált papírjaid repüljenek, |
tégy egy ócska vekkert szíved helyére: ez a te időd, |
katonafényképeid angyalszárnyat, igazolványképeid |
bajuszt növesszenek, hagyd az utókorra hascsikarásod, |
gyűrűbe kőnek tyúkszemed, mondd, hogy két |
anyád volt s két apád, s testvéreid száma száz; |
s remegj vagy kuncogj a tinta-ködben, |
de ne mutatkozz – hátha nyomod veszti a halál! |
|
|