Az égi kártyaparti

Majd összeáll az égi kártyaparti, ki nyer, ki veszt – leosztva már a lap, biztat az asztal túlfeléről: tarts ki, Ádám is, ím, s arcán mosoly szalad; nincs eldöntve, mi jobb: élni, meghalni, csak kártya van s elnyújtott pillanat; tavasz, nyár, ősz biz el szokott suhanni – s a tél fején fehér nyúlszőrkalap, azzal köszön komolyan és nyugodtan, mint Te, hogy mégis elviselhető legyen, ha némán a semmibe robban, mi életünk volt: a jelen idő, s kapaszkodunk, hülyén, kártyalapokba, mert nem bírunk elképzelni halottan.