„Az ólombetűkben lélek lakik”

Ady Endre
„Az ólombetűkben lélek lakik”
s a test, a romlandó, lent az agyagban.
Mint makacs balzsamozó, ami maradt:
kihűlt neved forgatom forró agyamban.
Micsoda harc a megmaradásért,
a fényképekből már-már kilép,
tükörben operál magának új szívet,
az enyémet és mindenkiét,
mert mindnyájan neki szurkolunk,
mert szűkölünk, s már csak a csoda
segíthet rajtunk, s abból is ez az
egyetlen, bár ujjunkat nyomjuk oda –
de ő már ilyen szerepet nem alakít,
ólombetűkben és a földben lakik.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]