„Az ólombetűkben lélek lakik”
„Az ólombetűkben lélek lakik” |
s a test, a romlandó, lent az agyagban. |
Mint makacs balzsamozó, ami maradt: |
kihűlt neved forgatom forró agyamban. |
Micsoda harc a megmaradásért, |
a fényképekből már-már kilép, |
tükörben operál magának új szívet, |
az enyémet és mindenkiét, |
mert mindnyájan neki szurkolunk, |
mert szűkölünk, s már csak a csoda |
segíthet rajtunk, s abból is ez az |
egyetlen, bár ujjunkat nyomjuk oda – |
de ő már ilyen szerepet nem alakít, |
ólombetűkben és a földben lakik. |
|
|