A lírai latyakból
A lírai latyakból kiláboltam, |
épp ideje, száradok a napon; |
nem akrobatikázok, nem kapom |
a számba lábujjam s nem töröm sótlan |
|
vers-rejtvényen agyam, s ha náthás orrban |
nazális lélek szól pöszén: „Nadon |
rejtelmes lény volt az az Echnaton…” |
hűséges zsebkendőmért nyúlok nyomban; |
|
hát én mit csörgetek, milyen fillért; |
másokat gúnyolni könnyű szerep; |
s igaz-e, hogy költeményért eseng, |
|
ahogy állítjuk, csalfán, a tömeg, |
hisz nem versből tanul élni, no meg |
egyéb mást sem, hát nem kár a papírért? |
|
|
|