Iparos dal

Olyan minden, mint egy álom: van pénzem, és van lakásom, lassacskán megkedvelhetem porhüvelyem, földi másom! Nem bámulom már az eget, életem sem csak leendő – lehúz közétek a józan megfontolás és a bendő. Üres papírt veszek s adom verssorokkal teleírva, nem is rossz üzlet, a többit úgyis elviszem a sírba. Úgy dolgozom, mint az apám és a tisztes iparosság; csendestárs vagyok a Korban, mivel ő szabja a taksát.