Regresszív

Megjelenik-e szavamban, mint kirakós kép, megjelenik-e a világ? Szakadozó gondolataimban ott lüktet-e a zsákmány? Ha verset írok, vagyis nyakig ülök a hideglelős izgalomban, legalább a hideglelés ráutal, vagy az izgalom? Jelzem-e, mintázom-e akarva vagy csak elszólva magam? Ha hiszek benne? Ha kétkedek? Ha árnyékot vetek rá? Ha árnyékot vet rám? Legalább az árnyék utal valamire? S ha csak feltételezem? S ha csak feltételez? Mikor meredünk egymásra, véresen, mint a nyílt törés? Beleakad-e a kérdőjeleimbe, ezekbe az izgága kis horgokba? Lebeg-e a feltételes mód szabadesésében, felhömbölyödve, mint a gyomor? Eltaláltam-e valamelyik szívdobbanásommal, az eszelős kopogtatásokkal a falon? S az összevissza, már-már bolond-sok fényképezéssel: szemhéjam mozgatásával vajon lekaptam-e? S melyik az a kép? Vagy mellékesebb helyen zsong fel: ha poharat forgatok, vagy rózsa fölé hajolok, vagy nő fölé elsötétülő aggyal? Vagy halálfélelmeimben bukkan fel, mint homályos arc az ablakban? Vagy tarkón üt, mint a nyulat? S az ütés a világ vagy a kéz a világ? Vagy másolom-e legalább sejtjeimmel, s szaporítom vagy pusztítom, bőröm alá gyűröm vagy homlokom mögé? Vagy csak a végén derül ki minden? Mikor már késő? Vagy már az elején kiderült minden? De hát olyan érdekes ez a világ?