Pedig csak egy pillanatra
| Mintha meg is haltam volna már, |
| a függöny bohóckodva púposodik, |
| ökörfejét rázza az ébresztőóra, |
| a tükör gúnyosan fintorog, |
| a fényképek összemaszatolódnak, |
| a heverő elnyúlik, mintha lelőtték volna, |
| a ruhák a szekrényben kitűzik |
| a zálogcédulákat, zsebkésem féllábon |
| az ablakhoz ugrál, hogy levesse magát, |
| a szoba szemérmetlenül nagyot ásít, |
| pedig csak egy pillanatra mentem ki. |
|
|