Sírversek és egyéb badarságok
| mert közben leállt a munka. |
| ezt se fizették, e csonkát. |
| Mondhatom: halott, fizess! |
|
| Fegyverneken bálban voltam, |
| Azt üzenem, ha csak lehet, |
|
| Itt nyugszik Cseppcsányi Ábris, |
| pedig volt még bor is, szóda, |
|
|
| Szólt a kandúr: kandúr-ász! |
|
| Mint vitt a beat vitamint. |
|
|
| mikor már sodorják, nem él, |
| a birkát leették szépen róla, |
| már nem ő sír fel a vonóra, |
| léte új szférákba vált át, |
| nem is értené a szonátát, |
|
– Jutalomjáték gyermekeknek –
| Mágnás Miska pörge bajsza, |
| még a mennyország is fád! |
| nem vagyunk mi rongyos kódi- |
|
|
| piros húsából parizer lesz? |
| És vacsorára Zoro és Huru |
| megeszi, s a farsangi jelmez, |
|
| Nálunk miért nincs kenguru? |
| És a Latyi mért fut csak félkört? |
| Hová száll ősszel a daru? |
| Ödön bácsiból lesz az Ödön-pörkölt? |
| Anyu, mért öntöd mellé a törkölyt? |
| Nem vagyok álmos, nem! És Ödön bácsi szürcsölt! |
|
|
| Egy ökör dupla fenekére festve fintorognak, |
| élvezik szellőjét a fáradhatatlan faroknak. |
| S mert e vita irodalmi, s nem goromba, |
| felváltva szólnak az egyetlen mikrofonba. |
|
| Az Állami Hirdető Iroda dolgozói |
| egy lovat kaptak postán. Meglepődve |
| nézték, egy szót sem mertek szólni, |
| a ló csak állt és lenézett a földre. |
|
| Majd ocsúdott a könyökvédős had, |
| a telefonba felváltva gajdoltak: |
| „Hogyan viszonyuljunk? A keretben nincs zab! |
| És mit adjunk egy szárnyas lónak?” |
|
| A Központból másnap egy kritikust kaptak. |
| „Kákuszi, ebre-bebre, tokár zernek!” |
| – szólt az, a dolgozók bólogattak, |
| s a lovat feldolgozták parizernek. |
|
|
|
|