Képeslapok

I A víz, a nád, az ég nyugalmát átveszem, iszom szúnyog-zenét, lágy halikrát eszem. Elfajzott ivadék, kéjjel elképzelem, hogy a tengerfenék- ről partra érkezem.   II Tudok-e elég fintort? A tó nagy arca redőkbe gyűrődik, majd kisimul, majd piros lesz, majd csecsemőkék szemmé tágul; sirályt céloz elszűkülve, elernyed, koporsót ringat, gyertya lángjába réved, harangszót fülel, majd felröhög, csődör-fogsort mutat, majd csupasz ínyt, majd kettéválik s felesel vadul; bohóckodik zavarba ejtő alapossággal.   III Messze Siófok, messze Zamárdi, messze Világos, messze Csopak, hűs teliholdnál jó delizsáncot húznak a fürge lovak. Hölgyek és ifjak, tántik, anyókák, jönnek a bálról, mind csupa tűz! Őszről az egyik, télről a másik, csókról ábrándoz a szűz.