Három rajz

Tárlat Rostokolhatunk, bizony, rostokolhatunk, horizontbeli őrházikó palánkja ránk rohad,   a savószemű festő lóülepű nőkön mereng, pálcika-hentest fest s borjúnyi rovarokat.   Árnyjáték A falakon sík-pingvinek ülnek   (a Kedves teste ernyed, mint a táj) s egymás szakállával hegedülget   három öreg hószemű király. (Fehér melle jégbe fagyott hajó,   az ablak résén Sarki Fény szitál. Régtől foga szól a szakáll-vonó,   s vigad három hószemű király.)   Jóslat Madarak fürdenek a kirakatban elhagyott arcaim homlokom végtelen sávja ez fájdalmas az dühödt amaz vigyorgó ahogy éppen az elvándorló utcára kinéztem azután az ajtók váratlan rothadása a hirdetőoszlopok a tűzfalak a háztetők menekülése a csillapíthatatlan szűkölés a falak tövében végül a könnyedén fölszáradó szégyen